A cikk
Elnézést kérek a "képtelenségért" Aul megtaláljátok a linket a cikkről és ott megtaláljátok a képeket. Bocsi, de lusta voltam lementegetni a képeket.
Ez a fotó gyermekkorom óta ismert, mert a családi fényképek között időzött.
Az a történet tartozott hozzá, hogy a gép a falu határában zuhant le. Nemrég érdekelni kezdett a fénykép története és apám visszaemlékzéseit rögzítettük. (gépelés alatt.). A visszaemlékezés lényeges információi: a fotót apám „lőtte”, mint szabadságos katona, akit a csendőrők szolgálatba helyeztek, hogy segítsen „elfogni” a pilótát 1943 juniusában vagy júliusában. Vasárnap volt, amit igazolnak a képen látható ünneplős Vörösváriak, A leesés helye a Csobánkai út mellett a második dombon a „római út” nyomvonalán lévő fennsíkon. Az „elfogás” falusias békés találkozás volt a pilótával, akivel az úton találkoztak és már messziről, tarkóra tett kézzel jelezte, hogy megadja magát. Rangjelzését az egyenruha alkarján viselte, a mellén tigris, vagy párduc volt egy jelvényen látható. A pilóta sértetlen volt, így kísérték be a pilisvörösvári csendőrségre, ahonnan még aznap délután gépkocsival Budapestre szállították.
A lelőtt vörösvári repülőgép története igen kíváncsivá tett, és az Interneten keresztül kezdtem böngészni e történelmi esemény után. Az első használható információt Pataky Iván – Rozsos László – Sárhidai Gyula: Légi háború Magyarország felett c. könyvéből kaptam egy családon belüli kutatótársam segítségével. Ebben idézik az MTI 1944. július 3-i közleményét az előző napon július 2-án lelőtt gépek száma 55, és a táblázatban szerepel „Debrődy György hadnagy P 51 Pilisvörösvár Csobánkai út”. 1944. július 2-a vasárnap volt.
Ezután a fotó alapján meg kellett találni a roncs és a P 51 Mustang repülőgép között a hasonlóságot.
Amit a világhálón e típusról szerencsére bőven rendelkezésre álló képek alapján. a jellegzetes kipufogó sor a gép orrán és a farok vízszintes és függőleges vezérsíkja jellegzetes csíkozása egyértelművé tett.
A Google-nak köszönhetően bukkantam egy lengyel oldalra, amely a II. Világháború hőseivel foglalkozik. Itt szerepel egy hosszabb cikk Debrődy Györgyről, aki számtalan légi ütközet győztese volt. Ő lőtte le többek között a Pilisvörösváron landoló Mustangot, amit, mint kiderült az amerikai George Stanford pilóta vezetett.
Ezek után könnyű volt kideríteni, hogy George Stanford az amerikai 4. repülő ezred 335. számú repülős századában szolgált. 1944. márciusában csatlakozott a 335. századhoz és 5 bevetésen vett részt Németország felett, melyek során 4 db ellenséges gépet és egy földi objektumot semmisített meg. A honlapon pontos információkat találtam arról, hogy, George Stanford mikor és milyen gépeket lőtt le .
A weboldalon saját gépe lelövésének részletei is rögzítettek.
Amit eddig felkutattam, talán tudat alatt azt a szándékot takarta, és azért tartom fontosnak kutatásaim közzétételét, mert az internetes honlapokon a pilótát George Stanford hadnagyot bajtársai eltüntnek tartják nyilván, holott Pilisvörösvárról makkegészségesen vitték el. Jó lenne, hogy az amerikai köztudatban a vörösváriak emberséges viselkedése is eljutna, már csak azért is, mert az elfogott pilótákat alkalmanként lincshangulat vette körül.
A földetérés helyét a meglévő fénykép alapján nehéz meghatározni. Ezért a képen fellelhető domborzati sziluetteket átlátszó fóliára másoltam. Ennek, és a fémkeresőm segítségével találtam meg azt a mellékelt képen is látható 20m x 60 m-es becsapódási sávot ahol a gép bizonyíthatóan földet ért.
Bár a kényszerleszállás okát nem ismerjük, bizonyos, hogy a gép nem égett, tehát ellenséges találat helyett motor, vagy más hibát gondolhatunk a leesés okaként. Nem véletlenül vitatják Debrődi főhadnagy sikerlistáját. A helyszínen készített fénykép előterében is csupán elsodort nyövényi maradványok látszanak. Ami a legfontosabb kieresztett futómű nyoma nem látszik, tehát csúszásos földetérésre készült a mi Dzsorzsink. Hogy ez milyen jól sikerült, azt a közel hatvan év után megtalált fém alkatrészek állapotából leolvashatjuk.
Apám állítása és a később felbukkant szemtanuk állítása szerint is a nagydarab vörösesszőke pilóta sértetlenül úszta meg a földetérést. A jelek szerint volt ideje az optimális terepet és irányt megválasztani. Az enyhe lejtő és a bent tartott futóművek bizosították, hogy a gép nem fóródott a földbe, sőt mint azt a szélein megfolyt repülőgépbukolat darabok mutatják a hosszan a földdel súrlódó alkatrészek megolvadtak és ezzel a mozgási energiáját felemésztették, a szőke pilóta szerencséjére. A kései kutató a helyszínen kritikusan kell, hogy értékeljen minden sáros régóta a földben talált darabot. Az alumíniumlemezekről gyorsan kiderült, hogy a gép darabjai voltak, mert előkerültek toldások, amik szegecselve voltak, amellett, hogy a szélei olvadtak voltak.
Ez a része a kutatásnak igen izgalmas volt, mint minden régészeti kutatás. Az ember talál valamilyen nyomot, dokumentumot, aminek a helyszinét meg kell találni. A megtalált helyszín azután kérdéseket vet fel, aminek újra utána kell olvasni. És ez így megy sok cikluson keresztül.
Itt a helyszinmegtalálása után a fő feladat abban állt, hogy meg kellett különböztetni és felismerni a repülőgép alkatrészeit a szántóföldön egyébként is található szemétdombi leletektől. Az első nyomravezető egy alumíniumburkolat volt, majd rögtön utána egy nagykaliberű puskalövedék. Most gyakorlott fémkereső ilyenekkel gyakran találkozik. Csakhogy ez a lövedék már ott így földesen mesélni kezdett. Ugyanis az ilyen lövedékeket fegyvercsőben való kilövés után találjuk meg, a lövedékköpenyen a huzagolás nyomaival. Ezen a lövedéken nem voltak huzagolás nyomok.
Akkor hogyan került mégis ide, és vajon a gépről való-e?
A következtő sipolás a fémkeresőn, és azt követö turkálás a földben adta meg a választ a kérdéseimre, amikor is a tenyeremben kettétört földrögből egy nagykaliberű töltényhüvely került elő, amelyiknek a szokásos találtakkal ellentétben nem volt gyutacsa. Ugyanis a fegyverből kilőtt és megtalált hüvelyeknek mindig van gyutacsa az ütőszeg nyomával. Ez a gyutacs helyén üres lyukkal vaksin bámult ránk. Nem csigázom tovább az olvasó kíváncsiságát, mert a továbbiakban ugyanitt talált több tölténymag és a hüvelyek szépen vallomást tettek. Biztosan állíthatjuk, hogy a Mustáng félelmetes fegyverzetének, a szárnyanként három 3 db 12,7 mm-es Browning MG 53-2 géppuska lőszereit találtuk meg. Mégpedig úgy ahogy a hevederben, a földetérés során felforrósodott töltények ott robbantak fel puskacsővön kívül a magot belerobbantva a földbe. A hüvely pedig a hevederben, a szétesett gép után a talajjal találkozva a földetérés szögét is magán viselve torzult el, és gyutacsát hátra kifujva. Találtunk olyat ahol a gyutacs csak kifordult. Külön érdekessége ennek a géppuskafajtának a kalibere nem a szokásos ’45-ös, hanem félcolos. Otthon tolómérővel ellenőrizve nyugodtam meg, hogy a szokásos ’45 kaliber 11,43 milimétere helyett ez bizony ’50-es azaz 12,7 milliméter volt, azaz a Mustángról való. Ugyanúgy bebizonyosodott egy hidraulika csatlakozó csőkötésről, hogy az nem egy traktor alkatrész volt, hanem a repülögépé, mert a csatlakozása withwort menet. A fémkeresővel talált tárgyakat a következő kép mutatja
Az izgalmas keresés története itt véget is érhetne. Az már további kutatás tárgya mi lett George Stanford sorsa miután elszállították Vörösvárról. Megpróbáltam a háborus halottakkal foglalkozó honlapokon életjelt adni a mi Dzsorzsink földetérésének történetével és dokumetumaival, azonban nyelvi korlátok miatt ez nem sikerült. Ezen kívül két külön úton próbáltam felvenni a kapcsolatot az USA nagykövetségével, de itt is a közvetlen megkeresésre lett volna szükség. Talán megteszi valaki utánam és befejezi George Stanford és Debrődy György itt vörösvárral összefonódott töténetét.
Befejezésül még egy gondolat az emberi sorsok kiszámíthatatlanságáról.
E két fiatalember a légi harcmezőn került kapcsolatba egymással. Alig egy év különbséggel 1943-ban, ill. 1944-ben léptek be a háborúba. És míg George Stanford számára ezen a napon 1944 július 2-án végetért a háboru és csak remélni lehet, hogy az élete nem, addig Debrődy György főhadnagy hosszú életet mondhatot magáénak. A háború után Spanyolországba, majd ezt követően Kanadába emigrált és végül az USA lett végső otthona. A háború számára sikeres nyomait sokáig viselte, 1967-ben operálták ki a gerince mellől egy szovjet géppuska lövedékét. Ha sors úgy akarta volna a valamikori ellenfelek, -a két György- akár találkozhatott is volna. Debrődy1982-ben halt meg az USA-beli Cortland-ben.
És a mi Dzsorzsink?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése