Nyest a hóban

1.       Lépés: A tank

Nagy örömmel vettem kezembe ezt az első igazán profinak nevezhető Dragon Marder III H változatú tankot. Mivel karácsonyi ajándék volt, ezért hetekig csak a dobozt nézegethettem. És hogy az ajándék érzése megmaradjon a zacskókat sem bontottam ki.

A dobozbontásról csak annyit mondanék, hogy egyáltalán semmi problémám nem volt, esetleg csak annyi, hogy egy tanknak miért kell komplett belsőt gyártani és ezzel növelni a makett árát, mikor az egy diorámában úgy sem fog látszani? Egy két szélsőséges esetet kivéve persze.

Megépítésről nem beszélnék, vágás, ragasztás J. Inkább a festésről beszélnék:
Ez is érdekes volt számomra, mert először fújhattam a festőpisztolyommal.
Sajnos a koptatás még nálam gyerekcipőben jár. Ezért inkább az alapszín lefújása után ecsettel vittem fel a kopásokat. (A többi módszer még tanulás alatt van). Sikerült túlzásba esnem, de már eleve úgy vágtam bele a történetbe, hogy úgy is téli álca lesz a végleges szín, nagyon elrontani nem tudom.

A koptatások után, (bár gondolkodtam rajta, hogy megtartom az eredeti színt) felkerült a fehér festés is, amit már temperával végeztem, így könnyű volt a lemosás a kritikus helyeken.
A tank alapszínét Humbrol……színnel, a koptatást Revell….festékével csináltam (ezt színt le fogom cserélni).Az árnyékolások, már ahol vannak, híg temperával folyattam be.

kép

A következő lépés a lánctalp volt.
Ezt előbb celluxra raktam fel, majd mikor már elég sok darab került egymás mögé, ragasztottam véglegesre. Miután kezdett száradni, finoman leszedtem a celluxról, és a görgőkre tettem, és így nyomkodtam bele az alapon kivésett gödörbe. Szépen fel is vette a terep formáját. A kötési idő után a nem rögzített szemeket leszedtem és lefestettem, amit pedig nem tudtam leszedni, azzal bajlódtam még egy kicsit, hogy adott helyen le tudjam festeni. Jött a sár és a láncra egy kis ezüst festék, koptatás végett.

2.       lépés: A beszakadt jég.

Ez az a lépés, amire véletlenül jöttem rá. A befagyott vízhez készült vizes porcukrot, egy műanyag tálba tartottam. Ebbe kötött bele teljesen. Mikor ki akartam lökni, a dobozt megmentendő feltörtem a benne levő anyagot, ami meglepetésemre olyan jeges mód tört el, hogy arra gondoltam: „Ez kell nekem!”.

A gödröt amibe a vasat tettem ezzel a masszával töltöttem ki, és ebbe tettem az előbb említett „jég” darabokat is. A két komponens feloldódott, majd újra megkötött, így kialakítva a beszakad, kicsit megolvadt, és újra megfagyott jég illúzióját.

3.       lépés: Befejezés

Szerintem a dioráma építés legunalmasabb része. Az elképzelt kompozíció készen van, de még mindig hiányzik róla az a pár kicsi dolog, ami feldobja a hangulatot. (szétszórt újságok, papírok, tégla törmelék, stb..) Jelen esetben, ezt a lehagyott alkatrészek, a feltúrt hó, a kihagyott ásó, az emberek lába alól hiányzó talaj, a rossz színválasztás egyes alkatrészekhez szimbolizálta. Ezek pótlása és a lánctalp által felvert sár törmelék felhordása után, késznek tekintettem a diorámát.

Remélem a festést nem szúrtam úgy el mint a messernél, és nem követtem el nagy baklövéseket.